Tvilag

Dumplin: Így kerek az élet – egy vagány film a duci nőkről!

Betűméret csökkentése Betűméret növelése Betűméret Oldal nyomtatása

A hollywoodi filmipartól már megszoktuk, hogy a duci színésznőket legfeljebb mellékszerepekben foglalkoztatják, így ha egy molett nő kerül a képernyőre, akkor az többnyire mellékes szereplő. Szerencsére az elmúlt néhány évben voltak azért pozitív változások, de kifejezetten a duci nőkről szóló filmek olyanok voltak, mint a fehér holló. Pláne azok, melyek a saját testünk elfogadását, és nem a megváltoztatását üzenték a nézők számára!

A Dumplin: Így kerek az élet című mozival azonban most minden megváltozik, lévén elkészült a filmtörténelem talán első nagy költségvetésű filmje, melyben egy csipetnyi country zenével ismerhetjük meg, hogy mindenkinek, még a duci nőknek is joguk van ahhoz, hogy jól érezzük magukat a saját bőrükben. A kérdéses mozifilm fő inspirátora Dolly Parton volt, egy ismert amerikai country énekesnő, aki pályafutása során tonnányi díjat zsebelt már be, ezáltal nyolcszor nyert Grammy-t, negyvenhatszor kapott jelölést, de kétszer még Oscar-díjra is nevezték. Bár ő maga soha nem tartozott a plus size kategóriához, azonban ez a film főhősét, a tipikus duci tinilányt (Danielle Macdonald) ez egyáltalán nem zavarja. Mint ahogyan az sem, édesanyja (Jennifer Aniston) egykoron szépségkirálynő volt, vagyis tele van kisebbségi komplexussal, de őt akkor is csak egy dolog érdekli: valahogyan elfogadtatni magát anyucival.

Hősünk rögtön az elején nagy traumát él át, hiszen a szingliségtől megrészegült anyuci mindent tett, csak éppen nevelését felejtette el, így duci hősnőnket egy olyan nagynéni nevelte, aki odáig volt Dolly Partonért. Innen a mérhetetlen rajongás a country sztár iránt, ami csakhamar visszatetszővé válik, miután dundi hősnőnk egyedül marad az anyjával, akivel nagyon hamar össze is rúgják a port. A tininek teljesen elege van ebből a helyzetből, ezáltal elhatározza, hogy megleckézteti az édesanyját, és benevez arra a szépségversenyre, amit éppen anyuci szervez. A dolgok innen válnak érdekessé, hiszen vele együtt csinos barátnője is nevez szolidaritásból, sőt mi több, a suli másik molett tinije, aki mindig feketében jár, és igencsak szabados elveket vall. A történetbe természetesen csakhamar berobog a szerelem is, ezáltal miután Dumplin munkát vállal egy helyi gyorsétkezdében, találkozik egy szexi sportoló fiúval, akibe rögtön beleszeret, a helyzet pedig váratlan fordulatot vesz: a vonzalom kölcsönös, de ettől nem nő az önbizalma, inkább csak a kételyei sokasodnak.

A Dumplin: Így kerek az élet bár egy igazi kliséhalmaz, a mai világhoz viszonyítva mégis rendkívül fontos jelentéstartalommal rendelkezik. Dacára ugyanis a humoros előadásmódnak, a duci nők elfogadása kapcsán egy olyan kaput nyithat meg, melyre eddig tonnás láncokkal volt felerősítve a „tabu” felirat. Bár Anne Fletcher filmje bőven megmarad egy határokon belül, ezáltal nem feszeget minden témát, de így is kellemes körítéssel és humorral volt képes előadni, hogy milyen kemény küzdelem vár azokra, akik duciként próbálnak meg érvényesülni, illetve így szeretnék elfogadtatni magukat másokkal.

Ezen felül a prezentáció bőven hozza a hollywoodi kliséfilmektől szokásos színvonalat annyi különbséggel, hogy ezúttal egy nagyon fontos témát, egy nagyon fontos közeget szólítottak meg. Hogy mindehhez pedig folyamatosan Dolly Parton zenéi szólnak a háttérből – sőt mi több, Jennifer Aniston miatt még új dalokat is írt a filmhez –, az már csak hab azon a bizonyos tortán.

Szólj hozzá!