teltvilag

Duci pár vagyunk, de nem bánjuk!

Betűméret csökkentése Betűméret növelése Betűméret Oldal nyomtatása

Kata vagyok, és először is szeretném megjegyezni, hogy szuper ez az oldal és remek, hogy van rá lehetőség, hogy mi is beküldjük a saját sztorinkat. Így némileg kibeszélheti az ember a sérelmeit, kipanaszkodhatjuk a bánatunkat, vagy elmesélhetjük az örömünket is.

Ezeket a sztorikat úgyis csak azok élik át és értik meg egészen, akik túlsúlyosan élik a mindennapjaikat. Szóval, én a saját és a párom nevében számolok be nektek a tapasztalatainkról.

Mi egy huszonéves házaspár vagyunk, és mindketten duciként éljük az életünket. Imádunk enni!

Imádok főzni, a párom pedig hősiesen mindent elfogyaszt, amit csak elé teszek. Igazán harmonikus kapcsolatban élünk, vidámak, jó kedélyűek vagyunk. Lehet abban valami, hogy a duci emberek boldogabbak, mint a normál testalkatúak.

Ezt a derűt én napról napra tapasztalom saját magunkon, hiszen a párom is egy tök jó fej emberke. Teljesen pozitívan éljük a napjainkat, ha van valami probléma, azt mindig nevetéssel és viccelődéssel ütjük el. Emiatt pedig nem mondanám túlzottan stresszesnek sem az életünket.

"Oké, picit feszül, és akkor mi van?" (a kép illusztráció)

“Oké, picit feszül, és akkor mi van?” (a kép illusztráció)

A szüleink persze mindig megjegyzik, hogy itt lenne az ideje valami közös sportnak, vagy együttes diétázásnak, de mi nem érezzük ennek szükségét. Talán, ha a párom nem lenne duci, én is másképpen látnám a világot, de mivel ő is testes, így velem kapcsolatban sincsenek olyan elvárásai, hogy legyek nádszál vékony.

Nem tesz rám megjegyzéseket, sőt kifejezetten nem kedveli a vékony lányokat sem. Azt mondja, hogy imádja a testem még így is, hogy hurkáim vannak, és ezek nélkül talán nem is találna engem olyan vonzónak, mint most. Ez hihetetlenül nagy önbizalmat ad nekem, és bátran le merek előtte vetkőzni.

Nincs bennem szorongás, nincs önbizalom hiányom. Belegondolni is rossz, hogy hány nő nem tudja elfogadni a saját testét amiatt, mert a párja előtt szégyelli a plusz kilóit. Szerintem semmi ok a szégyenkezésre, pláne akkor, ha a partnerünkön is van némi zsír. Én sem ítélem el a páromat azért, mert nagy pocakja van. Olyan jó hozzábújni a nagy mackós testéhez.

Számomra érthetetlen, hogy miért favorizálják sokan a soványságot. Gyötrik magukat ok nélkül az ostoba diétákkal csak, hogy beleférjenek a 36-os ruhákba.

Én a 46-os méretemmel is tökéletesen elégedett vagyok, és nem aggodalmaskodom azon, hogy: „Jaj, mit mutat majd holnap reggel a mérleg, ha megeszem az utolsó szelet pizzát is a dobozból!” Azt hiszem így, hogy elégedett vagyok a kinézetemmel, sokkal kiegyensúlyozottabb is az életem. És ugyanez a páromra is igaz. Sosem nyafog azért, mert az ing nem ér össze a hasán.

Oké, picit feszül, és akkor mi van?

Majd veszünk eggyel nagyobbat és rögtön nem fog feszülni. Nem a fogyás az egyetlen megoldás. Lehet, hogy sokan most megbotránkoznak ezen a dolgon és úgy gondolják, hogy, aki kövér az fogyjon le, de nem érdekel. Én így vagyok boldog, és soha senki kérésére nem vagyok hajlandó megszabadulni a kilóimtól.

Ez vagyok én! A párom szerencsére hasonlóképpen gondolkozik a dologról. Nem akar fogyni, sőt alig várja most is, hogy elkészüljön a vacsora.

Jót fogunk enni ismét, és teszünk arra, hogy egyesek kövérnek gondolnak minket. Ugye van még más is, aki hozzánk hasonlóan nem foglalkozik mások véleményével? Van még olyan, aki ducin is boldog, vagy csak mi vagyunk ilyen különc lelkek?

(Olvasói beküldés >>>)

Szólj hozzá!