teltvilag

A “teltség” takarékbetét?

Az olyan területeken, ahol az éhezés mindennapos, ahol a csecsemők anyatejes táplálása az anya szervezetétől, tartalékaitól függ, ott a széles csípő, hájas derék, vastag comb az ideális élelemraktár – legalábbis a kicsik számára.

Régen még nálunk sem volt ez másként: hány olyan háborús történetet lehet hallani, ahol az otthon maradt feleség kibírta napokig evés nélkül, csak hogy a gyermekének maradjon elegendő táplálék.

Úgy látszik a jólét elvette ezeket az emlékeket, hiszen ma már inkább fogyókúrázni kell (divattá is vált), de mindennek ellenére a hízás mindenkit elér. Talán genetikailag kódolva van a tartalékolás, hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz arra szükség, hogy a túlsúlyos szervezet önmagát lássa el az elraktározott tápanyagokból.

Nyilván nem közelgő háborúra kell gondolni, de egy hosszabb ideig tartó betegség, esetleg egy kórházi kezelés már elegendő ok lehet arra, hogy az ember szervezete a tartalékokból támogassa önmagát.

Ma, amikor már a csapból is az folyik, hogy fogyj le, talán elgondolkodtató az is, hogy miért kell mindenkinek lefogynia, miért kell mindenkinek soványnak lennie? Mitől lesz különbség az emberekben, ha mindenki az adott magasságához méri a kilóit?

Mi van akkor, ha valaki csontos, ha valaki túl sok izommal rendelkezik, ha azért leng ki a mérleg nyelve 100 kiló fölé, mert nehezek a csontjai, izmai? Ő miből fogyjon le? Miért kell a szervezet takarékjairól önként lemondani, mikor valaminek oka folytán az odakerült?

Többen vannak, akik minden reggel képesek odaállni a tükör elé, kritikusan végignéznek tükörképükön, és megvonják a vállukat: kövér vagyok, és akkor mi van?

Ők már tudják tapasztalatból is, hogy nagyon jó, ha van rajtuk tartalék. Elfogadják magukat olyannak, amilyenek és kész! Ők a boldog kövérek!

Szólj hozzá!