teltvilag

Szeretem a testem: “Nem vagyok nyúl, hogy salátán éljek!”

Bea vagyok, 42 éves, 165 centi magas és 87 kiló. Duci vagyok, de nem érdekel! Gondoltam én is megosztom veletek a történetemet, hátha van még olyan nő, vagy akár férfi, aki hozzám hasonlóan éli az életét.

A környezetemben senki sem elhízott, olyan normál testalkatúnak mondanám az egész családomat. Emiatt én, igencsak kilógok közülük, hiszen kissé túlsúlyos vagyok. Ez azonban engem egyáltalán nem érint negatívan, sőt szeretem a testemet.

Nem diétázok, nem nyúzom magam fogyókúrákkal, ám a családom szerint ezt kellene tennem. De én nem vagyok hajlandó salátát majszolni, a jó kis sült csirkecomb helyett. Néha már úgy érzem, hogy meg szeretnének fosztani az evés örömétől. Imádok enni és imádok finomakat sütni-főzni.

Mondhatnám, hogy ez a hobbim, és persze, amit elkészítek, abból jó ízűen lakmározni is szoktam. A családom azonban folyton rágja a fülemet, hogy nem kellene ilyen sokat ennem, mert rámehet az egészségem. De nekem semmi bajom sincs, azt vallom, hogy ráérek majd akkor megfosztani magam a finom falatoktól, ha a szervezetem is „megálljt” parancsol.

Egyelőre azonban semmilyen panaszom nincsen.

A vércukor szintem tökéletes, a vérnyomásom normális, a koleszterin szintem icipicit magasabb az átlagos értéknél, bár ezt főként a zsírosabb falatok számlájára könyvelem el. Tökéletesen jól érzem magam, mind egészségileg, mind lelkileg. Szerencsére engem nem mérgezett meg a sovány nőideál divatja, én így érzem magam egészségesnek és nőiesnek, ahogy vagyok.

"ki mondta, hogy csakis az lehet egészséges, aki sovány?"

“ki mondta, hogy csakis az lehet egészséges, aki sovány?”

Nem értem, hogy a családom miért akar mindenáron lefogyasztani. Elhiszem én, hogy aggódnak értem, de szerintem semmi okuk nincsen rá. Hiszen, ki mondta, hogy csakis az lehet egészséges, aki sovány? Valószínűleg senki, de ők mégis folyton azt szajkózzák, hogy ne egyek annyit. Nem adom meg magam, jókat eszek továbbra is, nem vagyok hajlandó lemondani az ízletes ételekről.

Nem vagyok én nyúl, hogy salátán éljek!

Esetleg van még rajtam kívül más is, aki így vélekedik? Szerintetek mit kellene tennem? Gyötörjem magam diétával csak azért, hogy a családom elégedett legyen végre? Vagy éljek úgy, ahogy nekem jól esik?

Én arra hajlok, hogy ne adjam fel önmagam és éljek úgy, ahogyan azt eddig is jónak találtam, de azért gondoltam, hátha tudtok nekem valami okos tanáccsal szolgálni!

Szóval, várom a hozzászólásokat, és szívesen elolvasom majd a Ti történeteteket is!

(Olvasói beküldés >>>)

Szólj hozzá!