teltvilag

Szeretek duciként élni, mert így bármit megehetek!

Anna vagyok, 32 éves és nagyon duci. De én így vagyok boldog! Hogy miért? Ezt szeretném veletek megosztani. Van nekem egy 25 éves húgom, aki mindössze 60 kiló, én 87 kg vagyok.

Jelenleg együtt lakunk, így figyelemmel kísérhetem az örökös fogyókúrázási kálváriáját. Szegénykém állandóan azt írogatja, hogy mikor és mennyit evett, folyton a kalóriákat számolja, és képzeljétek el, még egy konyhai mérleget is képes volt venni, hogy azon mérni tudja, mekkora adagot szedett magának ebédre.

Számomra ez felfoghatatlan, hogy hogyan bír valaki így élni. Hogy örökösen a súlyáért aggódik, és nem tud semmit jóízűen megenni, mert csak azon agyal, hogy nem lépte-e túl a napi kalória keretet. Beteges. Oké, persze nem ítélem el, nem is piszkálom ezért, de szerintem, ha már mindenáron diétázni akar, akkor nem kellene ilyen görcsösen és keményen vennie a dolgokat.

testvérek

 

Én mindenesetre szuperül érzem magam a bőrömben még így is, hogy 87 kilós vagyok. Én bezzeg megehetek bármit. Nem kell méregetnem a rántott húst, hogy most 100 grammot eszek-e belőle vagy 300-at. Csak a tányéromra teszem és jóízűen megeszem. Nem stresszelek ilyen butaságokon, hiszen annyi más, komolyabb probléma is van az életben. Nem fogok ilyen apróságokon kiakadni.

Ha este éhes vagyok, hát eszem! Bezzeg a húgom, képes egészen reggelig kínozni magát, majd hajnalban szalad a konyhába és feltépi a hűtőt. Hát, megvan a véleményem, de azt inkább megtartom magamnak. Ha neki így jó, akkor csak csinálja. Én mindenesetre örülök, hogy duci vagyok, és nincsenek ilyen jellegű problémáim!

Valószínűleg, ha soványabb lennék, akkor én is folyton aggodalmaskodhatnék, hogy: „Jaj, nem akarok elhízni, nem eszem meg ezt vagy azt!” Így viszont már nincs mit veszítenem. Azt eszem, amit csak akarok és így vagyok boldog!

Szólj hozzá!