teltvilag

Képzeld! Kövéren is fitt vagyok!

A nevem Anikó. 32 éves vagyok, és 79 kiló. Szeretném megosztani veletek a történetemet. Be szeretném ugyanis bizonyítani a kételkedők számára, hogy attól, hogy valaki duci, még élhet teljesen egészségesen és fitten. Nagyon sokan úgy vélekednek a túlsúlyról, hogy egészségtelen.

Azt gondolják, hogy törvényszerű velejárója az elhízásnak a betegségek kialakulása. Ez azonban nem így van. Én évek óta duci vagyok és semmilyen betegségem nincsen. Sőt, makkegészséges vagyok, ezt pedig valószínűleg annak köszönhetem, hogy rendszeresen sportolok.

Az erőnlétem tökéletes, és a súlyom ellenére sem esik nehezemre a mozgás sem. Az emberek azonban hajlamosak első ránézésre ítélkezni, és anélkül, hogy bármit is tudnának rólam, azonnal megbélyegeznek azzal, hogy egész nap csak fekszem, lusta vagyok, és zabálok. Ez pedig nem így van. Egészen egyszerűen és ilyen típusú nő vagyok.

Erősebbek a csontjaim, szélesebb a csípőm, és combosabb is vagyok, mint az átlagos nők. De mindez még nem azt jelenti, hogy a tespedéstől lettem ilyen. A sztori pedig, amit el szeretnék mesélni, éppen ezzel van kapcsolatban.

Nemrégiben volt egy futóverseny a szomszédos településen.

Nem minden duci ember attól duci, mert két pofára zabálja a chipset.

“Nem minden duci ember attól duci, mert két pofára zabálja a chipset.” (A kép illusztráció)

Beneveztem rá, hiszen rendszeresen eljárok futni és ilyenkor igen nagy távolságokat is meg szoktam tenni. Szóval, elérkezett a verseny napja. A sorszámok kiosztásánál álltam, amikor két vékony nő látványosan méregetni kezdett és sugdolózott, majd nevetni kezdtek.

Tudtam, hogy mi a téma. Valószínűleg az, hogy: „Na, ez a duci csaj is kifekszik majd az első kilométer után.” Nincs üldözési mániám, de egyértelműen erről ment a diskurzus a két cicababa között. Gondoltam, majd megmutatom én nekik, hogy ki is a fittebb.

Felsorakoztunk a rajthoz, és természetesen úgy helyezkedtem el, hogy a két nőszemély a közelemben legyen. A verseny elindult, és csak futottunk és futottunk. Egyre több ember kezdett el leszakadni a mezőnytől, de én még teljesen jól bírtam. Furcsa is lett volna, ha nem bírom jól.

A rendszeres testmozgás igen jó állóképességet adott nekem. A két lány már igen hangosan fújtatott, köhécselt és sóhajtozott tőlem nem messze, és tudtam, hogy most érkezett el az én időm. Összeszedtem minden erőmet, és rákapcsoltam. Simán elfutottam mellettük, majd alaposan le is maradtak.

Azokat az értetlen és meglepődött arcokat, amelyeket a két lány vágott, amikor leelőztem őket, mindenkinek látnia kellett volna.

Már csak ezért is megérte elindulni ezen a versenyen, mert rácáfoltam előttük arra, hogy a ducik lusták és lomhák! A versenyt egészen a végéig bírtam, és jóval a két cicababa előtt érkeztem meg a célba. Természetesen nem lettem első, de nem is ez a lényeg, hiszen már attól jó érzés töltött el, hogy teljesítettem a teljes távot.

Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a két előre ítélkező nőszemélyt alaposan „helyben hagytam” a versenyen. Jó lenne végre mindenkinek megtanulnia, hogy nem szabad első ránézésre ítélkezni.

Sohasem lehet az tudni, hogy ki, mitől hízott el. Mitől néz ki úgy, ahogy. Nem minden duci ember attól duci, mert két pofára zabálja a chipset.

Persze, sajnos ilyen ember is van, igen sok, de ez még nem azt jelenti, hogy mindannyian ilyenek vagyunk.

Nektek mi a véleményetek? Esetleg Ti is okoztatok már nagy meglepetést valakinek azzal, hogy fittebbek voltatok, mint amit kinéztek belőletek? Szívesen elolvasnám mások történetét is. (Olvasói beküldés)

Szólj hozzá!