teltvilag

Hogyan leltem rá önmagamra? Hogyan bontakozott ki duciként a nőiességem?

Anita vagyok, egy 30 éves duci nő. Szeretném Veletek megosztani a saját történetemet, amely talán segíthet másoknak is abban, hogy megbékéljenek önmagukkal.

Már egészen kislány koromban is kövérebb voltam, mint az átlagos gyerekek. Irigykedve néztem, ahogy tornaórán a társaim önfeledten fogócskáznak, vagy éppenséggel kötélre másznak.

Én a testsúlyom miatt mindezeket nem tudtam megtenni, kirekesztettnek éreztem magam. Úgy gondoltam, hogy más vagyok, mint ők, így nagyon magányossá váltam az évek alatt. Persze voltak barátaim, de sajnos többen voltak azok, akik csúfoltak a súlyom miatt és ez igen nagy sebeket ejtett a lelkemen.

Telt az idő, duci gyerekből, duci tinivé, majd molett nővé váltam. Zárkózott, önbizalom hiányos és boldogtalan molett nővé. Fogyókúrák sorozatába kergettem önmagamat, sanyargattam a testem, remélve azt, hogy végre én is olyan lehetek, mint a többiek. Mint azok a nők, akik a tévében vannak.

Nem lettem olyan. Minden hiábavaló volt, a koplalások, az esztelen diéták, léböjtök. Segítséget kellett kérnem, mert éreztem, egyedül már nem vagyok képes megbirkózni azzal a teherrel, hogy nem szeretem a testemet. Életem legjobb döntése volt, hogy megfogadtam a szakembertől kapott tanácsokat.

Először is azt javasolta Nekem, hogy fogadjam el önmagam, mert e nélkül nem léphetek rá a boldogsághoz vezető útra. Nem volt könnyű, bevallom. Úgynevezett önszeretet gyakorlatokat kellett végeznem. Például, a tükör előtt állva meg kellett látnom a testem szépségeit, a negatívumait pedig, ki kellett törölnöm a fejemből. A következő lépés az volt, hogy a hozzám közel álló embereknek beszélnem kellett a problémáimról.

El kellett Nekik mesélnem, hogy mennyire bántanak a gyermekkoromban megélt sérelmek, és azt is, hogy nem vagyok kibékülve a testemmel. Borzasztóan nehéz volt megnyílnom a barátaim és a családom előtt, de megtettem. Komolyan mondom, attól, hogy felfedtem előttük mindazt, amit addig takargattam, olyan érzés kerített hatalmába, mintha szárnyalnék. Megkönnyebbültem, és éreztem nem kell többé szégyenkeznem előttük.

Egy másik dolog, ami nagyon nagy segítséget nyújtott számomra, az a meditáció volt. A meditáció egy olyan csodálatos dolog, amely hatalmas energiákat képes felszabadítani az emberben. Kár, hogy erre csak nemrégiben döbbentem rá. Mennyivel szebb és jobb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lehetett volna az életem, ha már korábban is rendszeresen meditálok és hamarabb megszeretem a testem.

A meditáció segítségével le tudtam győzni a félelmeimet, a korábbi gátlások már egyáltalán nem tűntek olyan hatalmasnak, mint korábban, az érzelmi blokkokat pedig fel tudtam oldani azzal, hogy mindent kibeszéltem magamból a szeretteimnek. Én csakis ajánlani tudom minden önbizalom hiányos nőnek azt, hogy kövesse az én példámat.

Mióta megszűntek a gátlásaim, úgy érzem, hogy a nőiességem is kibontakozott, végre boldog vagyok, sugárzik belőlem az életkedv és az elégedettség. Valószínűleg éppen ennek köszönhetem azt is, hogy rátaláltam a páromra, akivel már hosszú hónapok óta harmonikus és boldog párkapcsolatban élek.

Elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, szereti a testem és a lelkem egyaránt. Kívánhatnék-e ennél többet? Azt hiszem, hogy nem, és végre boldog vagyok a saját testemben. Abban a testben, amit hosszú éveken át nem szerettem.

Szólj hozzá!