teltvilag

Az édesség a legjobb barátom!

Nagyon sok cikk foglalkozik azzal, hogy a túlsúly kialakulásáért nem csak a genetika a felelős, hanem az egyén rossz beidegződései is.

Édességet kapni öröm; elfogyasztani még nagyobb öröm

Édességet kapni öröm; elfogyasztani még nagyobb öröm

A szakmai cikkek szerint rosszul tesszük,

  • ha tévénézés közben étkezünk,
  • ha vigasztalódunk egy kis csokival, vagy süteménnyel;
  • rosszul tesszük, ha gyerekeinket meglepjük egy tábla finomsággal,
  • ha szép eredménnyel zárta az iskolai napját.

Ennek ellenére a jutalmazáshoz automatikusan kapcsolódik az édesség képe, az édesség íze – ettől is már sokszor érezzük magunkat megbecsültebbnek, okosabbnak, mint ha egy tablet-et kapnánk ajándékba. (Most tekintsünk el a csokoládé és egy tablet árának óriási különbségétől – itt most nem ez a lényeg!)

Nyilván az utóbbi is jól jönne ajándékba sok gyereknek, felnőttnek, de kísérő ajándékként mindig ott van a bonbon, a tábla csoki. És ha megfigyeljük, akkor az esetek többségében a csokoládé az, ami először képezi az öröm tárgyát!

Mert édességet kapni jó, öröm; elfogyasztani még nagyobb öröm – sokkal jobban esik, mint bármi más ajándékként kapott tárgy birtoklása.

Persze a szakemberek a hízást mindig az édességek fogyasztására vezetik vissza. Érvelésükben a kalóriaszám és a függőség kialakulása a döntő érv: több kalóriát tartalmaznak, mint amennyire szüksége van az embernek, és függőséget okozhat, ha minden „apróságért” édességet fogyasztunk.

De kérdem én, ki az, aki ellen tud állni egy szemet – szájat gyönyörködtető tortaszeletnek, esetleg egy valóban finom, szájban olvadós csokoládénak. Főleg, hogy most közelednek az ünnepek, ki az, aki el tud menni egy olyan gusztusos mikulás csoki mellett, melyet a szemünk már megkívánt. Szinte lehetetlen ez küldetés – vagy ne járjunk vásárolni?

Szólj hozzá!